Decemberi szicíliai összefoglaló

Decemberi szicíliai összefoglaló

Íme könnyed, decemberi-karácsonyi, szicíliai összefoglalóm a töltött káposztától megfáradt magyar gyomroknak – ahogyan én éltem meg, hallottam, láttam és kóstoltam…

Presepe

Eszméletlen ez a betlehem őrület!
Különböző stílusban, formában, méretben, színben, kivitelben.
Nálam az első helyet a kis halászfalu temploma előtt a fűben felállított kreáció nyerte el:

Santa Maria la Scala – 2016 december

Cibo

Hadd előlegezzem meg, hogy a magyar és szicíliai karácsonyi kulináris szokásokban nulla átfedést találtam.

Sült ponty és halászlé helyett scacciata a szentesti menü. Sós, fedett pite – többnyire brokkolival, burgonyával, darált hússal, sajttal és hagymával töltve.

Régen kardhal is került még a karácsonyi vacsoraasztalra. Mára a legtöbb családban azonban – ha halról van szó - tőkehalat esznek.

(A kardhal népszerűségi  indexének jelentős esésének oka az, hogy ő ragadozóhal. A bevándorlók pedig az utóbbi években egyre nagyobb lelkesedéssel, kisebb-nagyobb sikerrel úsznak át Afrikából. A story végét a kreatívabbak kitalálják…)

A pandoro és a panettone alapdarab – a bejgli távoli unokatestvérei számtalan ízesítéssel, krémmel, töltelékkel, aromával, reszelékkel, daradokkal: citrom, narancs, pisztácia, mandula, csoki, mazsola…

Otthoni elkészítését a hallottakból kiindulva nem ajánlom – nagyon komplikált és a sok időn kívül nemzeti szinten elismert magas szintű fakír hajlamra van hozzá szükség.

Eszik reggelire, ebéd után, a délutáni kávéhoz, vacsora után… és!

Ami nagyon szimpatikus számomra, hogy ajándékba is adják. Szépséges csomagolásokban valami erőltetett gagyi ajándék helyett sokkal találóbb egy panettone-t ajándékozni. Személytelen, de a siker garantált!

 

Ceppo

A tábortűz hagyománya évtizedekre nyúlik vissza.

Régen a szegény embereknek nem volt fájuk megteremteni az otthon melegét, így egy nagy tábortüzet raktak a város főterén, hogy legalább szenteste ne fázzanak.

Innen hát a szokás, hogy a vacsora után mindenki kimegy a főtéri ceppo-hoz.

Ma már nem csak melegedni, de főként a barátokkal, ismerősökkel találkozni és boldog karácsonyt kívánni. Remek szokás!

Innen a hívők a templomba, a hitetlenek pedig egy bárba mennek egy sörre-borra (a hívők csak a mise után csatlakoznak), majd valamikor hajnalban hazavánszorognak füstszagúan, akárcsak egy nyáresti kertiparty után…

A szicíliaiak nem tudják milyen a fehér karácsony.

Mindenki fintorogva söpörgette a levegőbe felszálló, majd mindenhol hamu formájában alászálló perjét… Engem azonban boldogsággal töltött el a hulló hó illúziója…

Acireale – Piazza Duomo – 2016 december

Modica & Ragusa

Egy kelet-szicíliai szemnek, ami hozzá van szokva az Etna fekete lávakövének mindennemű használatának látványához (építkezés, útépítés, ékszerek, kültéri dekorációk, etc.)   kimozdulni a vulkán vonzáskörzetéből felér a felvilágosodással.

Az itt található, építkezésre használt köveket ´pietra bianca´-nak, fehér kőnek hívják.

A fehér követ Kelet-Szicíliában dekorációs célra használják, hiszen a lávakővel összetéve nagy kontrasztot képez, azzal összehasonlítva pedig sokkal puhább, könnyebben megmunkálható.

A ´pietra bianca´ meleg, tiszta, világos, tágas, letisztult hatást kelt; arany és bézs színei pedig melegen szikráznak a napsütésben…

 

A 16. században a spanyol hódítók nemcsak elfoglalták Szicíliát, de megtették azt a szívességet is, hogy egyenesen Mexikóból hozták el az ősi, azték csoki receptet, amiből máig profitál Modica.

Hideg feldolgozású – lávakövön eldolgozott étcsokiról beszélünk, melyben a hozzáadott cukor a hő hiányában nem olvad meg.

A Trattoria L´Arcoban a mamma személyesen gondoskodik az elégedettségünkről, az Antica Dolceria Bonajuto-ban pedig a világ legjobb cannolóját árulják.

Mint megtudtam, a ricotta (olasz krémsajt, amivel pl. a cannolot töltik meg) régiónként változik. Ezért a cannolok is különböznek. Van, ahol tehén-, máshol juh-, még máshol pedig kecsketejből készül. Most értettem meg, hogy miért volt Rómában a cannolo olyan, mintha kecskét nyalogattam volna…

 

Ragusa Dél-Olaszország, Szicília Milánója. Mindez benne van a levegőben, a ragusaiak attitűdjében.

Nagyvárosi kisváros, melyet teljesen elpusztított egy földrengés az 1600-as évek vége felé.

A történelmi központot, Ibla-t barokk stílusban építették újra, ami ma a világörökség része.

A szűk utcák csendjét a magassarkúban babakocsit toló anyukák kopogása töri meg – merthát ugye ezt leszámítva a nép elektromos autóban suhan. Stílusosan, alla Ragusano.

Aki Ragusaban jár ki ne merje hagyni a sciacca-t! Frissen gyúrt és nyújtott tésztát töltenek meg minden földi jóval. Grab-and-go style, ragusai street-food.

„Világosodik lassacskán az elmém (…)” hogy miért is hízok én Szicíliában…

Modica&Ragusa Ibla – 2016 december

 

Szerző: A