Ökológiai lábnyom

Jelen felgyorsult, globalizált világunkban a hagyományos közgazdasági mutatók (GDP, HDI ISEW) már nem képesek leírni az ember termelési és fogyasztási tevékenységének a Földre gyakorolt hatást. Ezt ellensúlyozandó vezették be az ökológiai lábnyom (ecological foodprint) fogalmát és mérési módszerét. 

Az ökolábnyom segítségével összehasonlítható az emberi kereslet és a Föld regenerálódásra képes ökológiai kapacitása. A módszer révén megbecsülhető, hogy az emberiség számára egy adott életmód hosszú távú fenntartásához a Földbolygó mekkora részére van szükség. A számítás eredményeképpen olyan kézzel fogható adatot kapunk, amely kifejezi egy személy vagy csoport életszükségleteinek kielégítéséhez, a fogyasztott áruk előállításához és a megtermelt hulladékok megszüntetéséhez szükséges terület nagyságát. Az ökolábnyom értékét mindig globális hektárban (gha) kapjuk meg.

Az ökológiai lábnyom értelmezésével és számításával kapcsolatos első tudományos írások az 1990-es évek elején jelentek meg William Rees kanadai ökológus és munkatársai kutatásainak köszönhetően. Az ökológiai lábnyom mára az egyik leggyakoribb mutatószámmá nőtte ki magát, amely újabb vizsgálati módszereket alapozott meg, mint a karbon lábnyom, illetve a vízlábnyom. 

A Föld egyre gyarapodó népessége és az emberek egyre növekvő igényei miatt az ökológiai lábnyom értéke folyamatosan emelkedik. Az 1960-as évek elején világ ökolábnyoma még 0,62 volt, 1980-ban már 1,00 míg 2006-ban elérte a 2,6 globális hektár/fő értéket.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy az emberiség jelen életmódjának fenntartásához 1,44 Földbolygónyi területre van szükség. Ez az adat tisztán mutatja, hogy a világ jelenleg egy nem fenntartható fejlődési pályára állt rá, és amennyiben ez a közel jövőben nem változik meg, akkor ez globális katasztrófába torkollik.


A Föld országai egymáshoz képest nagyon különböző ökológiai lábnyommal rendelkeznek. Általában minél gazdagabb egy ország vagy régió, annál nagyobb az ökológiai lábnyom értéke. A legnagyobb ökológiai lábnyommal (gha/fő) rendelkező országok azonban nem tartoznak a legnépesebbek közé: Egyesült Arab Emirátusok 11,9 gha/fő, USA 9,6 gha/fő, Finnország 7,6 gha/fő, Kanada 7,6 gha/fő, Kuwait 7,3 gha/fő, Ausztrália 6,6 gha/fő, Észtország 6,5 gha/fő, Svédország 6,1 gha/fő. A viszonylag népes ázsiai országok, valamint egyes dél-amerikai országok ökológiai lábnyoma meglehetősen alacsony: Afganisztán 0,2 gha/fő, Irak 1 gha/fő, Peru 1,2 gha/fő Bolívia és Kolumbia egyaránt 1,5 gha/fő, Peru 1,2 gha/fő

Az ökológiai lábnyom hatféle kategóriát (földhasználati típust) különböztet meg:
– szántóföldek: a termesztett mezőgazdasági növények előállítására szolgáló területek 
– legelők: a legeltető állattenyésztéshez szükséges földterületek
– halászterületek: a halászati célra felhasznált tengeri területek
– erdőterületek: erdővel borított területek
– beépített területek: az ipari, közlekedési vagy lakóházak céljára szolgáló, infrastruktúrával fedett, beépített területek
– karbonelnyelő területek: a kibocsátott szén-dioxid elnyeléséhez elméletileg szükséges erdőterületek nagysága


Magyarország ökológiai lábnyoma 2008-ban 3,59 gha volt. Ennek döntő részét adja 1,63 gha-ral a karbonlábnyom és 1,29 gha-ral az élelmiszerlábnyom. A fogyasztás ökológiai lábnyoma kb. 0,9 gha-ral haladja meg az ország biokapacitását, és több mint másfél Földre lenne szükség ahhoz, ha mindenki ugyanúgy akarna élni, ahogy mi Magyarországon.


A túlfogyasztás és a pazarló életmód az ivóvízet és a levegő állapotát sem kíméli. Ezen tényezők mérésére és meghatározására az ökológiai lábnyom mellett két másik hasonló mutatószám, a vízláblábnyom és a karbon lábnyom került bevezetésre. A vízlábnyom segítségével az emberiség a közvetlen és közvetett vízfogyasztást mérhetjük meg. A karbon lábnyom megmutatja, hogy az emberi tevékenységek során mennyi üvegházhatású gáz kerül széndioxid egyenértékben meghatározva (t CO2 e) a légkörbe.

Az átlagos vízfogyasztás 1,24 millió liter/fő évente. Magyarország ebből a szempontból viszonylag jó helyen áll 126. helyen áll a 150 országot tartalmazó listán 750 ezer liter/fő. A gazdag, magas vízfogyasztással rendelkező országok esetében a vízfelhasználás is jelentős, így például az USA-ban 2,48 millió liter/fő.